Érdekességek a világból III.

Mindannyian tanultunk a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az USA között zajló kiélezett fegyverkezési és űrversenyről. A tananyag viszont nem említi, hogy a hidegháború alatt mindkét fél kísérletezett különböző lézerfegyverek létrehozásával is. Az USA a Csillagháborús program keretén belül igyekezett kialakítani egy rakétavédelmi rendszert, amit azonban teljesen soha nem tudtak megvalósítani, viszont a terve nagy szerepet játszott abban, hogy a Szovjetunió feladta a fegyverkezési versenyt. A Szovjetunió szintén elindított titkos programokat. Fejlesztettek lézertankokat, földi telepítésű és űrbázisú lézerfegyvereket. Utóbbira a legismertebb, kísérlet a Poljus/Skif-DM (1987), ami sikertelen volt, mivel a szerkezet egy hiba miatt nem tudott pályára állni.

De térjünk a lézerpisztolyra, ugyanis a szovjetek egy ilyen fegyver kifejlesztésén is dolgoztak, az 1960-as évektől kezdve, tehát az Almaz űrállomással nagyjából egy időben. A fegyvert a kozmonautáknak szánták. (Ha valaki nem tudná, a kozmonauta a szovjet/orosz, míg az asztronauta az Egyesült Államok és más nyugati országok elnevezése az űrhajósra.) Nos, ezt a pisztolyt nem a Star Warsból ismert fegyverekhez hasonlóan akarták használni (nem is volt akkora hatásfoka, hogy embert lehessen vele ölni). A cél az volt, hogy az esetleges amerikai kémműholdak szenzorait tönkre tudják tenni.

A tervezésnél figyelniük kellett arra, hogy a töltethez használt vegyi anyagok ne legyenek tűzveszélyesek, vagy mérgezők, nehogy beszennyezzék az űrállomás levegőjét. A végső megoldás az oxigénnel és fémporral töltött apró villanykörte lett, amihez cirkónium volt az „üzemanyag”. Fémes adalékanyagok használatával azt is sikerült megoldaniuk, hogy a fényvillanás hullámhossza megegyezzen a pisztoly által kilőtt infravörös lézersugáréval. Amikor elsütötték a fegyvert, az elektromos szikra hatására a lámpa néhány milliszekundumra felvillant, nagyjából 4700 fokos hőt leadva. Ez elég volt arra, hogy akár 20 méterről elvakítsa egy kémműhold érzékeny szenzorait. A lövés után a 10 milliméteres kaliberű „töltényt” cserélni kellett, így hasonlított egy hagyományos pisztolyra. Szakértők szerint a kozmonauták akár ablakon keresztül is lőhettek volna a fegyverrel, bár nincs információ arról, hogy bevetették-e az űrben. Az első példány 1984-ben készült el.

Egyébként mindkét ország fejleszt és használ jelenleg is lézerfegyvereket, taktikai és védelmi célokra.

A jelenlegi legnagyobb aláírással egy texasi úr, Jimmie Luecke büszkélkedhet, aki 1990-ben úgy döntött, hogy nyomot hagy a világban. A szarvasmarhatenyésztő farmer épp egy legelőterületet tisztított meg, amikor eszébe jutott egy ötlet. Tovább folytatta a bozótírtást, ezúttal azonban tervszerűen: hatalmas betűket alakított ki a földjén. Ennek köszönhetőan azóta 4 kilométeres hosszúságban rajzolódik ki a neve a földön. És hogy van-e ennek valami haszna? Nos, kezdetben nem volt, azonban a terület egy fő repülési útvonal mentén fekszik, így főképp a Houstonból nyugatra induló járatok esetén a pilóták számára igazodási pont lett. Sőt, volt, hogy a NASA is „használta” bizonyos műszerek kalibrálásához. De „mindig van egy nagyobb hal”, így 2005-ben Luecke-nek is akadt vetélytársa. Egy emirátusi milliárdos az Abu-Dzabi előtt fekvő privát sziget homokjába íratta a nevét. A Hamad szót csatornákból alakították ki, amik minden dagálykor megteltek vízzel. Azonban a sejk 2012-ben megunta, és letöröltette Al Futaisi szigetéről a nevét, így azóta is Luecke rendelkezik a világ legnagyobb aláírásával. Egyébként az előbbi feliratot könnyen megtalálhatjátok ti is a Google Mapsen, csak keressetek rá a Luecke farmra.

Vajon régen hogyan keltek fel időben az emberek? Több mód is rendelkezésükre állt, az ébresztőóra feltalálása előtt, vagy amikor még nem mindenki engedhette meg magának a szerkezetet, annak magas ára miatt. A földművesek egész egyszerűen a nappal keltek és feküdtek, teljesen a természetre hagyatkozva. Azonban az 1700-as évek végén, az ipari forradalom új találmányainak következményeként gyárak alakultak, és megjelent egy új társadalmi réteg: az ipari munkások. Ők már műszakokban dolgoztak, nem késhettek el a munkahelyükről. Így hát kialakult egy új foglalkozás, a kopogtatószakma, ami például Nagy-Britanniában az 1940-es évekig nagyon népszerű volt. A kopogtatók nappal aludtak, hajnalban pedig végigjárták a várost, és az ügyfeleik ablakán egy hosszú bottal bekopogtak, ezzel ébresztve fel őket. Azonban volt más megoldás is. Az ókori Kínából indult egy leleményes ötlet. Egy gyertyába szögeket szúrtak, amik az olvadáskor hangosan csörömpölve estek a gyertya alá helyezett tálcára. Persze ehhez a módszerhez előbb meg kellett vizsgálni a gyertya égési idejét, hogy jó helyre szúrják a szögeket. Ezt az ötletet később a rómaiak is átvették.

Bár mi nem vagyunk babonásak, de érdekesség, hogy ha egy hónap vasárnappal kezdődik, akkor biztos, hogy 13-a péntekre esik. 2025-ben kizárólag a június volt ilyen különleges hónap, de 2026-ban február, március és november is tartogat számunkra ilyen cseppet sem balszerencsés napot.

Az Egyesült Államokban 1913-ban indult a csomagszállítás, aminek kezdetben nem várt következményei lettek. 1916-ban törvény született arról, hogy illegális épületet elküldeni postán. Hogy miért volt erre szükség? Mert valaki egy 40 tonnás házat „adott fel”, hogy így kerülje el az egyébként magas szállítási költséget. De az is előfordult, hogy a szülők postán küldték el gyermekeiket a nagyszülőkhöz, mivel így olcsóbb volt. Ez jól mutatja, hogy milyen volt a postások társadalmi megítélése és milyen nagy bizalmat élveztek. Természetesen ezt az „eljárást” is nagyon hamar elkezdték visszaszorítani.